2013. november 19., kedd

Elveszve a Kőszegi hegyen

El kell mesélnem mi történt velem a hétvégén. Összejöttünk néhányan a haverokkal, egy kis túrázásra. Nagy mellénnyel voltunk lévén már megmásztuk egyszer kétszer a kőszegi hegyet. Új úti célunknak az Írott-kőt választottuk, Bozsokról indulva.
Elindulásunk röviden: házból ki, séta a célponthoz, egy ember elhagyása, csoport találkozó, buszra felszállás, egy óra hülyeség, megérkezés, leszállás.
Addig minden rendben ment amíg elértük az Írott-kőt. Lehengerlő volt az őszi táj, egyszerűen elmondhatatlan. Viszont néhányszor megszívatott minket az emelkedő. A kalapos köveknél megálltunk, felmásztunk az egyikre és megkajáltunk. Az volt a legnagyobb pihenőnk. Mire felértünk rendesen megizzadtunk. Jelszavunk: lassan de biztosan.


 Röpke 3 óra alatt értük el a tetejét. Felmentünk minden emeletre és nézegettünk pihenésül. Képeket persze egyikünknek sem jutott eszébe csinálni. Az internet csodájának köszönhetően azért van elég :D


Visszafelé kezdett érdekes lenni a helyzet. Kék túra útvonalhoz méltóan kurvára nincs jól kijelölve az út. Ezért szépen eltévedtünk Kőszeg felé menet. Onnan akartunk vonattal haza menni. Az rossz útvonalra akkor döbbentünk rá, amikor este 8 kor még mindig keringtünk az akkor már holt sötét szerpentinen. Hála a teliholdnak na meg a telefonok vakujának láttunk valamicskét. Ahogy mentünk előre kezdtük látni egy falu fényeit. nagyon megörültünk, mert már kurvára elegünk volt a dologból. Amilyen szerencsések vagyunk az út nem oda vitt le, hanem elment mellette. Akkor támadt az a csodálatos ötletünk, hogy másszunk le a meredek oldalon.
1.verzió: lemásztunk, egy kurva széles patak állta az utunkat, aminek elég nagy sodrása látszott, így inkább visszamentünk az eredeti útra, ami nem volt kis teljesítmény lévén, hogy nagyon meredek volt.
2. verzió: kicsit vissza sétáltunk és megint megpróbáltuk. Sikerült megtalálnunk az oldalon az egyetlen helyet, ami bent ért véget a faluban, nem volt előttünk kerítés, se kutya és kisebb erőfeszítések árán még a fő útra is kijutottunk. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, mint ide leírtam :D

Végül kiderült (megkérdeztük egy sötétben valószínűleg hazafelé tartó emberkétől), hogy egy osztrák faluban vagyunk!!!
Hatalmas mázlimra a telefonom nem állt át osztrák vonalra ezért tudtam telefonálni, így fuvart is tudtunk szerezni. A tervezett hazatérés után három órával értünk haza. Arról már nem is beszélve, hogy két napig megmozdulni sem tudtunk az izom láztól.

Így ért véget a mi kis kirándulásunk. Most visszaemlékezve nagyon vicces, de akkor nagyon be voltam szarva :D

Új kedvenc :)